Pár hete kollégáim rávettek, tartsak velük Miskolcra, ahol egy céges sportesemény zajlott akkortájt. A terv szerint az eredményhirdetésre érünk oda. Elmentem. Előre kell bocsátanom, hogy a teljes táv megtétele mintegy megtízszerezte az életem során motorral megtett kilométerek számát! Igen, 350 kilométerről van szó!
Reggel 7-kor találkoztunk. 5kor felkeltem, 6-ra a garázsban voltam, 7-re elpakoltam annyira, hogy ki tudjam tolni a motort... 1/2 8-ra sikerült tankolnom, így 8-kor elkezdtük kitalálni az útvonalat. Ekkor még visszafordulhattam volna!
Mindegy, elindultunk. A remekbe szabott rohambilimet egy pofámat is takarós kölcsönsityóra cseréltem, és innen már csak percek voltak hátra a folyamatos imádkozásig. Állítólag egy zuhanó repülőn nincsenek ateisták... hát számomra ez is hasonló helyzet volt.
Bár kedvelem a vízszintes pozitúrát, motorral még nem voltam ilyen helyzetben, és ezt a hagyományt minden erőmmel igyekeztem fenntartani! Már a találkozóhelyen tudtam, hogy ezen a motoron vesekő nem marad motorosban. az 5. kilométernél már nem éreztem az újaimat, és 20 kísérletből 6* lefulladtam, mire 1* sikerült üresbe raknom a gépet, de addigra zöld lett, és mehettünk tovább. A rezgéstől elzsibbadt újaim minden erejére szükség volt a kenyérgőz rásegítéses kuplungszerkezet mozgatásához.
Én mentem elöl. A többiek azt hitték tudom az utat... mindegy, így legalább nem maradtam le nagyon. Minden sebességkorlátot betartottam. Gödöllőnél jártunk, amikor átestem egy holtponton. Eddigre a rázkódás miatt 5 centit zömült a gerincem, és tényleg ennyivel közelebb is éreztem a fejemet a seggemhez. A félelem helyét átvette a fáradtság, de ahogy nőttek a szünetek a lakott települések közt, kezdtem ráérezni az ízére. Igazából tök jó motorozni, csak még győzködnöm kellett magam, hogy el is higgyem!
Hatvan után már nem a motorozás volt érdekes, hanem, hogy kapjak néha levegőt! A környék parlagfű termesztői jó munkát végeztek. A többiek hátulról csak annyit láthattak, hogy időnként ütemes rángás fut végig rajtam, és a motoron is (tüsszentettem), majd később inkább az lehetett feltűnő, amikor nem rángtam. Nem akarom részletezni miért, de a sisakot kénytelen voltam kitakarítani belülről visszaadás előtt. Szóval először Gyöngyösön kellett megállni miattam, ahol meglátogattam a Tescoval összenőtt gyógyszertárat. Másodszor Füzesabonynál, amikor elfogyott a nafta. 1 tankkal (6,5liter)110 km-t bír a gép. Amig a Gyongyi elment benyáért, megvitattuk, melyik állás a reserve, és melyik a normál a gépen, és melyik mit jelent. Összefoglalva: RTFM! A manuált közben már meg is vettem az ebayról.
Képeket is akartam ide rakni, de sajna én nem készítettem, aki meg készített, többszöri kérésre sem osztotta meg velem őket. :(
folyt. köv, ha el nem felejtem!
Reggel 7-kor találkoztunk. 5kor felkeltem, 6-ra a garázsban voltam, 7-re elpakoltam annyira, hogy ki tudjam tolni a motort... 1/2 8-ra sikerült tankolnom, így 8-kor elkezdtük kitalálni az útvonalat. Ekkor még visszafordulhattam volna!
Mindegy, elindultunk. A remekbe szabott rohambilimet egy pofámat is takarós kölcsönsityóra cseréltem, és innen már csak percek voltak hátra a folyamatos imádkozásig. Állítólag egy zuhanó repülőn nincsenek ateisták... hát számomra ez is hasonló helyzet volt.
Bár kedvelem a vízszintes pozitúrát, motorral még nem voltam ilyen helyzetben, és ezt a hagyományt minden erőmmel igyekeztem fenntartani! Már a találkozóhelyen tudtam, hogy ezen a motoron vesekő nem marad motorosban. az 5. kilométernél már nem éreztem az újaimat, és 20 kísérletből 6* lefulladtam, mire 1* sikerült üresbe raknom a gépet, de addigra zöld lett, és mehettünk tovább. A rezgéstől elzsibbadt újaim minden erejére szükség volt a kenyérgőz rásegítéses kuplungszerkezet mozgatásához.
Én mentem elöl. A többiek azt hitték tudom az utat... mindegy, így legalább nem maradtam le nagyon. Minden sebességkorlátot betartottam. Gödöllőnél jártunk, amikor átestem egy holtponton. Eddigre a rázkódás miatt 5 centit zömült a gerincem, és tényleg ennyivel közelebb is éreztem a fejemet a seggemhez. A félelem helyét átvette a fáradtság, de ahogy nőttek a szünetek a lakott települések közt, kezdtem ráérezni az ízére. Igazából tök jó motorozni, csak még győzködnöm kellett magam, hogy el is higgyem!
Hatvan után már nem a motorozás volt érdekes, hanem, hogy kapjak néha levegőt! A környék parlagfű termesztői jó munkát végeztek. A többiek hátulról csak annyit láthattak, hogy időnként ütemes rángás fut végig rajtam, és a motoron is (tüsszentettem), majd később inkább az lehetett feltűnő, amikor nem rángtam. Nem akarom részletezni miért, de a sisakot kénytelen voltam kitakarítani belülről visszaadás előtt. Szóval először Gyöngyösön kellett megállni miattam, ahol meglátogattam a Tescoval összenőtt gyógyszertárat. Másodszor Füzesabonynál, amikor elfogyott a nafta. 1 tankkal (6,5liter)110 km-t bír a gép. Amig a Gyongyi elment benyáért, megvitattuk, melyik állás a reserve, és melyik a normál a gépen, és melyik mit jelent. Összefoglalva: RTFM! A manuált közben már meg is vettem az ebayról.
Képeket is akartam ide rakni, de sajna én nem készítettem, aki meg készített, többszöri kérésre sem osztotta meg velem őket. :(
folyt. köv, ha el nem felejtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése