Első motorostúrám 2. rész.

Végül csak nem felejtettem el befejezni az első motoros túrám történetét.
Még odafele úton megcsináltam a mesterhármast, vagyis hogy 3-szor kellett megállni miattam. Harmadszorra egy darázs miatt. Éreztem, ahogy az arcomnak csapódott, majd végigsodródott a sisakban,  kijött a nyakamnál, és mielőtt a szabadságát élvezni kezdte volna, még csípett egyet. Mit ne mondjak,  nagy beszarás volt, és Nem sokon múlott, hogy nem dobtam el a motort... Szerencsére nem vagyok allergiás a csípésére, így élve folytattam az utat.
Terv szerint, 2 óra késéssel érkeztünk Miskolcra. Még nem kezdődött el a díjkiosztó (amin részt szerettünk volna venni), így ettem egy falatot, köszöntem pár kollégának  és lefeküdtem 5 percre egy fa alá...  Filmszakadás....  2 órával később felébresztettek, hogy indulunk haza és visszakászálódtam a vesekőzúzóra. -merthogy ez lett a neve a jószágnak-, és becéloztuk a hegyvidéki utakat.... 
 
szerpentinen még sose motoroztam, de a többiek rendesek voltak, és időnként bevártak. Nem vagyok vallásos,  de azért gondolatban keresztet vetettem mindenkanyar elött (a kormányt elengedni nem mertem). A szembejövő mindenkinek integető motorosok nagyrésze biztos bunkónak tartott, de a kanyarokban az életemért kapaszkodtam, és az ő kedvükért sem engedtem el a fogodzómat!
Ebben a  hangulatban jutottam  el egy kellemes kis csárdáig. Köztudomású, hogy a halálra ítélteknek szokott járni egy utolsó vacsi. Nekem a szarvaspörköltre esett a választásom.

Valami volt abban a  szarvasban...   vagy csak átestem egy holtponton... vagy csak minden mindegy alapon, nem tudom,  de a csárdától kezdve elkezdtem élvezni az utat! Hihetetlen,  megvilágosodás szerű váltás volt. Mondjuk a szerpentinek is elfogytak, az autósok is kihaltak mellölünk,  a nap se sütött annyira, és az az allergiám is felhagyott a kínzásommal. Bármi volt is az oka, kezdtem úgy érezni, hogy belejöttem a motorozásba, ami egy tök jó dolog, és az élet szép, minden remek!
A második tankolásnál Egerben csak 4.7 liter ment a tankba, pedig 120 km-en is túl voltam már. Tulajdonképpen a csoda tudja, mennyit fogyaszt a jószág.Engem is csak annyiból érdekel,  hogy ne kelljen megállni miattam.

Persze,  hogy a valóság, ez a profi kínzómester csak szünetet tartott, mielőtt jött a feketeleves!


Kajáltunk, és folytattuk.
 Kellett hát megint valami negatív élmény. Gödöllő után 2 meglepetés jött az egyik a sötét, a másik az eső. külön-külön még csak-csak...  de együtt!
Tudom,  hogy egy felkészült motorost az ilyesmi nem lephet meg,  de én közelében sem voltam ennek az állapotnak. A várost elhagyva, amikor a közvilágítás elfogyott... eljött a rettenet szakasza. A kölcsonsityak vizes, karcos és leheletemtől bepárásodott plexijén keresztül a szembejövő autók reflektorai miatt csak fényes csillagokat láttam...  ha a kesztyűmmel letöröltem, akkor csak pár másodpercnyi haladékot kaptam , mielőtt újra megszűnt a látásom. Lehúzódtam, lassítottam, mire a türelmes és megértő autósok szinte ledózerolták a társaságot.  Felhatottam a plexit, de ekkor a szemüvegemre csöpögött az eső, azt kellett törölgetni, ami kívülről még ment is,  de ezek a fránya cseppek belülről is adtak neki! Az lett a megoldás, hogy az út szélén kivártuk, amig a két probléma egyike alább hagy. Szerencsére az eső unta meg először,

Kerepestől van újra közvilágítás,  ami segített annyit,  hogy élve hazajutottam, és rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.

1- A fullbőr naci nagyszerű, ha golyófőzés segítségével akarsz megszabadulni a jövőbeli nem kívánt gyermekáldás terhétől.

2- A motorosnak legyen megszokott és jól bejáratott felszerelése. Különös tekintettel a sisakra.

3- A motorban legyenek meg bizonyos folyadékok. Itt elsősorban a váltóolajra gondolok, mert az nem volt... de ez csak később derült ki.

4- a tapasztalatot apródonként kell gyűjteni.  Sokk volt ez nekem egyszerre!