Nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire régen történt. 2007 nyarán! Hihetetlen, hogy szalad a motor... illetve az idő.
Szóval egyik nap, amikor nyugodtan sertepertélek, egyszer csak hív valaki a mobilomon. nem tudom, honnan tudta, hogy épp ott vagyok, de gondoltam felveszem! Kiderült ( mert mondták!), hogy a Magyar Harley képviselettől hívnak, mert jelentkeztem egy tesztvezetésre. És egy barátomat is vihetem magammal! Balázs komámat vittem, mert vele voltunk Alsóörsön is, meg tudtam, hogy ő már hallott olyanról, aki látott motort!
Ahogy mondani szokták, Ember tervez... a Balázs meg elhozta Suhajda barátunkat is, így hármasban jelentünk meg az M1-M7 kivezetőjénél levő tetthelyen. A Harleysok alapvetően tök jó fejek, így nem vették zokon, hogy felszaporodtunk, mindhármunk alá adtak jószágot, és a "hakártokozok10%-átvállalom" nyilatkozat aláírása után 3 ismeretlen társaságában elmotoroztunk a lenyugvó nap felé helyett a szokott tesztútvonalon. Mivel már akkoriban is én voltam a világ leghiggadtabb motorosa, egészen az első kereszteződésig tudtam tartani a sebességet a többiekkel. Odáig is csak azért, mert éppen piros volt. Ezután rutinos óvóbácsinknak hála, minden fánál, bokornál és fűszállnál bevárt engem a társaság többi része. Idővel azért kezdtem ráérezni, és belejönni a motorozásba, és a sebességem is megnőtt ( főleg, miután szóltak, hogy van rajta második is!). egészen egy meredek lejtőből betorkoló T kereszteződésig, ahol a többiek kilőttek, én meg kicsit beragadtam. hogy lássak is valamit, megpróbáltam Fréditől és Bénitől ellesett mozdulatokkal előbbre evickélni ( a 330 kiló tömegű softtaillel a lábaim közt). Ez a manőver, azonkívül, hogy hűlyeség, és veszélyes, de legalább egyáltalán nem működött, és azt is csak addig, amíg vakondtúrásra nem léptem. Na szóval ez az aszfaltvakond kiturt vala vagy fél kiló földet, pontosan arra a helyre, ahova én a lábamat helyeztem vala, ami eképpen elveszítvén a tapadást kicsúszott vala, én pedig a motorral a lábaim közt spárgáztam vala! A motor finoman elhelyezkedett a krómozott bukócsövén, én pedig elekzdtem szerencsétlenül érezni magam. Mire visszajött értem a csóka, felállítottam a gépet, de nem akart beindulni többé. Ovóbácsinknak is 5 percbe tellett, mire beizzította a nagyvasat. Majd fokozott tempóban elhúztunk a többiek után, akik már csak 2 kereszteződésnyire voltak a HD bolttól... Illetve igazából már visszaértek volna, de dr. Suhajda húzott egy kövéret az utolsó utcában, és kipróbálta, mit bír a gép. Hát az utólagos becslések szerint 34 métert csúszni az oldalán! Ő még ey évvel később is fájlalta a csontig horzsolt tenyerét, a gépen meg 1.6 Milka kár esett. Az én kedvenc képem az aszfalton leflexelt alumínium pedál!
Megjegyzem, valami érthetetlen okból az esemény óta nem hívtak a Harley-tól... Ki érti ezt? 4.5 év, és sehol egy hívás!
Szóval egyik nap, amikor nyugodtan sertepertélek, egyszer csak hív valaki a mobilomon. nem tudom, honnan tudta, hogy épp ott vagyok, de gondoltam felveszem! Kiderült ( mert mondták!), hogy a Magyar Harley képviselettől hívnak, mert jelentkeztem egy tesztvezetésre. És egy barátomat is vihetem magammal! Balázs komámat vittem, mert vele voltunk Alsóörsön is, meg tudtam, hogy ő már hallott olyanról, aki látott motort!
Ahogy mondani szokták, Ember tervez... a Balázs meg elhozta Suhajda barátunkat is, így hármasban jelentünk meg az M1-M7 kivezetőjénél levő tetthelyen. A Harleysok alapvetően tök jó fejek, így nem vették zokon, hogy felszaporodtunk, mindhármunk alá adtak jószágot, és a "hakártokozok10%-átvállalom" nyilatkozat aláírása után 3 ismeretlen társaságában elmotoroztunk a lenyugvó nap felé helyett a szokott tesztútvonalon. Mivel már akkoriban is én voltam a világ leghiggadtabb motorosa, egészen az első kereszteződésig tudtam tartani a sebességet a többiekkel. Odáig is csak azért, mert éppen piros volt. Ezután rutinos óvóbácsinknak hála, minden fánál, bokornál és fűszállnál bevárt engem a társaság többi része. Idővel azért kezdtem ráérezni, és belejönni a motorozásba, és a sebességem is megnőtt ( főleg, miután szóltak, hogy van rajta második is!). egészen egy meredek lejtőből betorkoló T kereszteződésig, ahol a többiek kilőttek, én meg kicsit beragadtam. hogy lássak is valamit, megpróbáltam Fréditől és Bénitől ellesett mozdulatokkal előbbre evickélni ( a 330 kiló tömegű softtaillel a lábaim közt). Ez a manőver, azonkívül, hogy hűlyeség, és veszélyes, de legalább egyáltalán nem működött, és azt is csak addig, amíg vakondtúrásra nem léptem. Na szóval ez az aszfaltvakond kiturt vala vagy fél kiló földet, pontosan arra a helyre, ahova én a lábamat helyeztem vala, ami eképpen elveszítvén a tapadást kicsúszott vala, én pedig a motorral a lábaim közt spárgáztam vala! A motor finoman elhelyezkedett a krómozott bukócsövén, én pedig elekzdtem szerencsétlenül érezni magam. Mire visszajött értem a csóka, felállítottam a gépet, de nem akart beindulni többé. Ovóbácsinknak is 5 percbe tellett, mire beizzította a nagyvasat. Majd fokozott tempóban elhúztunk a többiek után, akik már csak 2 kereszteződésnyire voltak a HD bolttól... Illetve igazából már visszaértek volna, de dr. Suhajda húzott egy kövéret az utolsó utcában, és kipróbálta, mit bír a gép. Hát az utólagos becslések szerint 34 métert csúszni az oldalán! Ő még ey évvel később is fájlalta a csontig horzsolt tenyerét, a gépen meg 1.6 Milka kár esett. Az én kedvenc képem az aszfalton leflexelt alumínium pedál!
Megjegyzem, valami érthetetlen okból az esemény óta nem hívtak a Harley-tól... Ki érti ezt? 4.5 év, és sehol egy hívás!
