2013. október 16., szerda

VIN azonosítás eredménye

Az alábbi 2 gép van a birtokomban:  Ezekkel kellene kezdeni valamit....

1984 HARLEY-DAVIDSON XLH 


VIN:
1HD1CAH33EY114677

Manufactured in:
Make:
Weight class:
Model Designation:
1:     USA
HD:  Harley-davidson
1:     Heavyweight
CA:  XLH

Engine Displacement:
Introduction Date: 
H:    1000 Ironhead XL
3:     California Special

Check Digit:
Year:
3
E:     1984 

Plant of Manufacture:
Y: York, Pensilvania 

Production Number:
114677







1980 HARLEY-DAVIDSON XLH 


VIN:
3A28811J0

Modell Code:
3A :   XL - XLH-1000

Production number:
Year code: 
28811
J0 :   1980








2013. október 2., szerda

Első motorostúrám 2. rész.

Végül csak nem felejtettem el befejezni az első motoros túrám történetét.
Még odafele úton megcsináltam a mesterhármast, vagyis hogy 3-szor kellett megállni miattam. Harmadszorra egy darázs miatt. Éreztem, ahogy az arcomnak csapódott, majd végigsodródott a sisakban,  kijött a nyakamnál, és mielőtt a szabadságát élvezni kezdte volna, még csípett egyet. Mit ne mondjak,  nagy beszarás volt, és Nem sokon múlott, hogy nem dobtam el a motort... Szerencsére nem vagyok allergiás a csípésére, így élve folytattam az utat.
Terv szerint, 2 óra késéssel érkeztünk Miskolcra. Még nem kezdődött el a díjkiosztó (amin részt szerettünk volna venni), így ettem egy falatot, köszöntem pár kollégának  és lefeküdtem 5 percre egy fa alá...  Filmszakadás....  2 órával később felébresztettek, hogy indulunk haza és visszakászálódtam a vesekőzúzóra. -merthogy ez lett a neve a jószágnak-, és becéloztuk a hegyvidéki utakat.... 
 
szerpentinen még sose motoroztam, de a többiek rendesek voltak, és időnként bevártak. Nem vagyok vallásos,  de azért gondolatban keresztet vetettem mindenkanyar elött (a kormányt elengedni nem mertem). A szembejövő mindenkinek integető motorosok nagyrésze biztos bunkónak tartott, de a kanyarokban az életemért kapaszkodtam, és az ő kedvükért sem engedtem el a fogodzómat!
Ebben a  hangulatban jutottam  el egy kellemes kis csárdáig. Köztudomású, hogy a halálra ítélteknek szokott járni egy utolsó vacsi. Nekem a szarvaspörköltre esett a választásom.

Valami volt abban a  szarvasban...   vagy csak átestem egy holtponton... vagy csak minden mindegy alapon, nem tudom,  de a csárdától kezdve elkezdtem élvezni az utat! Hihetetlen,  megvilágosodás szerű váltás volt. Mondjuk a szerpentinek is elfogytak, az autósok is kihaltak mellölünk,  a nap se sütött annyira, és az az allergiám is felhagyott a kínzásommal. Bármi volt is az oka, kezdtem úgy érezni, hogy belejöttem a motorozásba, ami egy tök jó dolog, és az élet szép, minden remek!
A második tankolásnál Egerben csak 4.7 liter ment a tankba, pedig 120 km-en is túl voltam már. Tulajdonképpen a csoda tudja, mennyit fogyaszt a jószág.Engem is csak annyiból érdekel,  hogy ne kelljen megállni miattam.

Persze,  hogy a valóság, ez a profi kínzómester csak szünetet tartott, mielőtt jött a feketeleves!


Kajáltunk, és folytattuk.
 Kellett hát megint valami negatív élmény. Gödöllő után 2 meglepetés jött az egyik a sötét, a másik az eső. külön-külön még csak-csak...  de együtt!
Tudom,  hogy egy felkészült motorost az ilyesmi nem lephet meg,  de én közelében sem voltam ennek az állapotnak. A várost elhagyva, amikor a közvilágítás elfogyott... eljött a rettenet szakasza. A kölcsonsityak vizes, karcos és leheletemtől bepárásodott plexijén keresztül a szembejövő autók reflektorai miatt csak fényes csillagokat láttam...  ha a kesztyűmmel letöröltem, akkor csak pár másodpercnyi haladékot kaptam , mielőtt újra megszűnt a látásom. Lehúzódtam, lassítottam, mire a türelmes és megértő autósok szinte ledózerolták a társaságot.  Felhatottam a plexit, de ekkor a szemüvegemre csöpögött az eső, azt kellett törölgetni, ami kívülről még ment is,  de ezek a fránya cseppek belülről is adtak neki! Az lett a megoldás, hogy az út szélén kivártuk, amig a két probléma egyike alább hagy. Szerencsére az eső unta meg először,

Kerepestől van újra közvilágítás,  ami segített annyit,  hogy élve hazajutottam, és rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.
1- A fullbőr naci nagyszerű, ha golyófőzés segítségével akarsz megszabadulni a jövőbeli nem kívánt gyermekáldás terhétől.
2- A motorosnak legyen megszokott és jól bejáratott felszerelése. Különös tekintettel a sisakra.
3- A motorban legyenek meg bizonyos folyadékok. Itt elsősorban a váltóolajra gondolok, mert az nem volt... de ez csak később derült ki.
4- a tapasztalatot apródonként kell gyűjteni.  Sokk volt ez nekem egyszerre!

2012. szeptember 24., hétfő

Első motorostúrám 1. rész.

Pár hete kollégáim rávettek, tartsak velük Miskolcra, ahol egy céges sportesemény zajlott akkortájt. A terv szerint az eredményhirdetésre érünk oda. Elmentem. Előre kell bocsátanom, hogy a teljes táv megtétele mintegy megtízszerezte az életem során motorral megtett kilométerek számát! Igen, 350 kilométerről van szó!
Reggel 7-kor találkoztunk. 5kor felkeltem, 6-ra a garázsban voltam, 7-re elpakoltam annyira, hogy ki tudjam tolni a motort... 1/2 8-ra sikerült tankolnom, így 8-kor elkezdtük kitalálni az útvonalat. Ekkor még visszafordulhattam volna!

Mindegy, elindultunk. A remekbe szabott rohambilimet egy pofámat is takarós kölcsönsityóra cseréltem, és innen már csak percek voltak hátra a folyamatos imádkozásig. Állítólag egy zuhanó repülőn nincsenek ateisták... hát számomra ez is hasonló helyzet volt.
Bár kedvelem a vízszintes pozitúrát, motorral még nem voltam ilyen helyzetben, és ezt a hagyományt minden erőmmel igyekeztem fenntartani! Már a találkozóhelyen tudtam, hogy ezen a motoron vesekő nem marad motorosban. az 5. kilométernél már nem éreztem az újaimat, és 20 kísérletből 6* lefulladtam, mire  1* sikerült üresbe raknom a gépet, de addigra zöld lett, és mehettünk tovább. A rezgéstől elzsibbadt újaim minden erejére szükség volt a kenyérgőz rásegítéses kuplungszerkezet mozgatásához.
Én mentem elöl. A többiek azt hitték tudom az utat...  mindegy, így legalább nem maradtam le nagyon. Minden sebességkorlátot betartottam. Gödöllőnél jártunk, amikor átestem egy holtponton. Eddigre a rázkódás miatt 5 centit zömült a gerincem, és tényleg ennyivel közelebb is éreztem a fejemet a seggemhez. A félelem helyét átvette a fáradtság, de ahogy nőttek a szünetek a lakott települések közt, kezdtem ráérezni az ízére. Igazából tök jó motorozni, csak még győzködnöm kellett magam, hogy el is higgyem!


Hatvan után már nem a motorozás volt érdekes, hanem, hogy kapjak néha levegőt! A környék parlagfű termesztői jó munkát végeztek. A többiek hátulról csak annyit láthattak, hogy időnként ütemes rángás fut végig rajtam, és a motoron is (tüsszentettem),  majd később inkább az lehetett feltűnő, amikor nem rángtam. Nem akarom részletezni miért, de a sisakot kénytelen voltam kitakarítani belülről visszaadás előtt. Szóval először Gyöngyösön kellett megállni miattam, ahol meglátogattam a Tescoval összenőtt gyógyszertárat. Másodszor Füzesabonynál, amikor elfogyott a nafta. 1 tankkal (6,5liter)110 km-t bír a gép. Amig a Gyongyi elment benyáért, megvitattuk, melyik állás a reserve, és melyik a normál a gépen, és melyik mit jelent. Összefoglalva: RTFM! A manuált közben már meg is vettem az ebayról.

Képeket is akartam ide rakni, de sajna én nem készítettem, aki meg készített, többszöri kérésre sem osztotta meg velem őket. :(

folyt.  köv, ha el nem felejtem!

Segitség, összementem!

3 évesen +4 méretes rohambiliben és földig érő ujjú motorosdzsekiben... BIBIBI,  BEBEBE! 

megjegyzem a nadrágra nem volt szükség, mert a kabát térd alatt végződik!

2011. november 4., péntek

Emlék

Nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire régen történt. 2007 nyarán! Hihetetlen, hogy szalad a motor... illetve az idő.

Szóval egyik nap, amikor nyugodtan sertepertélek, egyszer csak hív valaki a mobilomon. nem tudom, honnan tudta, hogy épp ott vagyok, de gondoltam felveszem! Kiderült ( mert mondták!), hogy a Magyar Harley képviselettől hívnak, mert jelentkeztem egy tesztvezetésre. És egy barátomat is vihetem magammal! Balázs komámat vittem, mert vele voltunk Alsóörsön is, meg tudtam, hogy ő már hallott olyanról, aki látott motort!

Ahogy mondani szokták, Ember tervez... a Balázs meg elhozta Suhajda barátunkat is, így hármasban jelentünk meg az M1-M7 kivezetőjénél levő tetthelyen. A Harleysok alapvetően tök jó fejek, így nem vették zokon, hogy felszaporodtunk, mindhármunk alá adtak jószágot, és a "hakártokozok10%-átvállalom" nyilatkozat aláírása után 3 ismeretlen társaságában elmotoroztunk a lenyugvó nap felé helyett a szokott tesztútvonalon. Mivel már akkoriban is én voltam a világ leghiggadtabb motorosa, egészen az első kereszteződésig tudtam tartani a sebességet a többiekkel. Odáig is csak azért, mert éppen piros volt. Ezután rutinos óvóbácsinknak hála, minden fánál, bokornál és fűszállnál bevárt engem a társaság többi része. Idővel azért kezdtem ráérezni, és belejönni a motorozásba, és a sebességem is megnőtt ( főleg, miután szóltak, hogy van rajta második is!). egészen egy meredek lejtőből betorkoló T kereszteződésig, ahol a többiek kilőttek, én meg kicsit beragadtam. hogy lássak is valamit, megpróbáltam Fréditől és Bénitől ellesett mozdulatokkal előbbre evickélni ( a 330 kiló tömegű softtaillel a lábaim közt). Ez a manőver, azonkívül, hogy hűlyeség, és veszélyes, de legalább egyáltalán nem működött, és azt is csak addig, amíg vakondtúrásra nem léptem. Na szóval ez az aszfaltvakond kiturt vala vagy fél kiló földet, pontosan arra a helyre, ahova én a lábamat helyeztem vala, ami eképpen elveszítvén a tapadást kicsúszott vala, én pedig a motorral a lábaim közt spárgáztam vala! A motor finoman elhelyezkedett a krómozott bukócsövén, én pedig elekzdtem szerencsétlenül érezni magam. Mire visszajött értem a csóka, felállítottam a gépet, de nem akart beindulni többé. Ovóbácsinknak is 5 percbe tellett, mire beizzította a nagyvasat. Majd fokozott tempóban elhúztunk a többiek után, akik már csak 2 kereszteződésnyire voltak a HD bolttól... Illetve igazából már visszaértek volna, de dr. Suhajda húzott egy kövéret az utolsó utcában, és kipróbálta, mit bír a gép. Hát az utólagos becslések szerint 34 métert csúszni az oldalán! Ő még ey évvel később is fájlalta a csontig horzsolt tenyerét, a gépen meg 1.6 Milka kár esett. Az én kedvenc képem az aszfalton leflexelt alumínium pedál!










Megjegyzem, valami érthetetlen okból az esemény óta nem hívtak a Harley-tól... Ki érti ezt? 4.5 év, és sehol egy hívás!

2011. október 31., hétfő

Csekély előrehaladás helyett show Benny Hill emlékére

Az elmúlt nagyjából egy hónap alatt sok minden nem törpént. Nagyjából körvonalazódott az elképzelés az új motorról. Készült egy rajz Corell Drawban, és használt váltót / blokkot vadászgatok az íbéjen. Szóval sok mutogatni való nincs.
Azonban tegnapi csodás idő megszülte bennem az elhatározást, hogy motorozok egy kicsit. Kellett némi idő az elhatározáshoz,hiszen a legutóbbi teszt motorozásom egy új Harleyval elég viccesen sikerült ( erről írok még egy bejegyzést hamarosan). Igazából kis túlzással lehet állítani, hogy béna motoros vagyok.
Szóval a nagy motorozás mókásan kezdődött. Kiálltam a felállóról az autókkal, hogy ne zavarjanak, begyürmölésztem a füleimet a rohambili alá, tekintélyemre cipzároztam a motoros kabátomat, és belenéztem a tükörbe. A látvány leírhatatlan volt (Az asszony kb 10 percet röhögött!) leginkább egy kiöregedett amerikai futballistára hasonlítottam ( tudod a a nagy protektorok alatt izmok helyett csak a pocak). Végül felvettem egy nadrágot is, tekintettel a hidegre.
Amúgy elgondolkodtam, hogy kell beállítani a rohambili pántjait. Amikor először használtam Alsóörsön a Harley talin ( ahol vettem) 80 körül lecsúszott a fejemről. és lobogott utánnam, mint egy fékezőernyő, és közben úgy fojtogatott, hogy kezdett elsötétedni körülöttem a világ. A második használat alkalmával jobban meghúztam, így folyamatosan fojtogatott. Lehet, hogy alapból lazára kell állítani, hogy már 30-nál lobogjon, de nem fojtson meg? Na mindegy, ezen még görcsölök kicsit a későbbiekben.
Amikor mindenki abbahagyta a röhögést kivonultam a családdal a garázsba a motorhoz. Természetesen először a kisfiam ült fel, fél órával később jöttem én. Kulcs elfordít, húzok kettőt a gázon, hogy a gyorsítómicsinálóka tehesse a dolgát, és a motor pöccre indult is, csak azért, hogy 4 másodperccel később leálljon. Biztos hideg van gondoltam, így még 7* eljátszottuk ezt a játékot, mire rájöttem, hogy van a tank alatt egy kicsiny szerkezet, ami éppen az OFF állásban leledzik.
Szóval kinyitottam a benzincsapot, és onnan kezdve a motorom működött! :)
2 lefulladással eljutottam a kapuig. Onnan már sima ügy volt motorozni 5 utcácskát, megfordulni és hazamenni. a kapun belül lelkesen elém ugrott 60 kilós, turmix terrier márkájú ölebem, ezzel megállásra kényszerítve engem. Persze fékezni nem szégyen, de utána el is kell indulni!
Így megadatott, hogy rájöttem; lejtőn felfele, lehullott leveleken állva nem poén az elindulás! Illetve mégis az.. kívülről nézve!
Annyit azért tudtam, hogy 'nagygázhirtelenkuplung' koma nem odavaló!

Húztam hát egy szolid gázt, erre a jószág hátulja elindult balra, és mivel a párom lelkesen becsukta mögöttem a kaput, annak a támasztórúdja alá tepert a motor segge, és emiatt nem sok hiányzott, hogy lefektessem, és a alig tudtam felállítani szegényt.

Szerintem az attrakcióm verte a Benny Hill show színvonalát!

2011. október 2., vasárnap

Tesztelés

Ma megvolt a járgány első tesztje. Nagyon belevaló tesztelőt sikerült találnom. Hozzáértéséhez nem is férhet kétség!




No igen, a 3 éves  Dani fiam ült rá először. Hogy mi volt a véleménye?
- "Apa inditsd be, hogy elindulhassak"


Végülis, ha az ülés és a tank közé csücsizik, pont eléri a kormányt, és csak fél méter hiányzik a lábának a földig :)

Ja és volt még egy megjegyzése a gyereknek:
"Bekötjük a biztonságosövet!"

Megjött!

Mármint a motorom!
Jó alaposan be volt csomagolva. Fél óra kellett, hogy kiássuk a babakocsik alól.

Majd feltette a szállító a kérdést: "van még itt pár markos legény?  csak mert öten tettük fel a kocsira!" Végül kiegyeztünk abban, hogy odacipelünk egy Acél I gerendát, és letoljuk. NA ezt könnyű mondani, de az a gerenda nem mentes a gravitáció hatásától...  viszont a célnak a legjobban megfelelő eszköz, hiszen a széléről nem tud leesni a motor, mint egy palló esetében. A cipelés után már könnyű dolgunk volt.


Ezután jött a próba. A 28 éves Motor PÖCCRE indul! És pár apróságtól eltekintve tökéletes állapotban van, valamint az eladó állítása szerint teljesen eredeti, semmi sem lett átépítve rajta ( eltekintve a karbicserétől. Szóval eldöntöttem, hogy nem lesz  belőle donor, inkább megjavítok mindent, amit lehet, és ha eléri a 30-at szerzek rá OT rendszámot!

Most vehetek donoralkatrészeket. :(

Az asszony egyedi módszerrel javította a tanksapka körüli festéshibát:




A felhasznált rózsa a letologatós tranzakció folyományaként vesztette el a fejét



2011. szeptember 29., csütörtök

első tervezés és brénsztorming

Szakállal elkezdtük a tervezést. Lefotóztunk egy Ironhead blokkot, és egy külön váltót. Corelben kezdtük őket tologatni, hogy a vázhoz valami elképzelésünk lehessen. Szakáll saját gépének a terveit is felhasználtuk...  Ezernyi ötlet jött, de azt hiszem a legközelebbi ilyen szeánsz alkalmával kikapcsolom a mobilomat, mert mindenki a legfontosabb pillanatokban akart valamit.


2011. szeptember 23., péntek

Szállítás

Ma leszerveztem a szállítást.  Sajna jó drága lesz, és csak a jövő hét végére ígérik.... addig türelmetlenkedek kicsit

2011. szeptember 21., szerda

Találtam másik motort

A balsiker után kivártam egy kicsit, és végül csak került másik motor kalapács alá. Kicsit drágább volt, és nagy örömömre a font árfolyama is nekem kedvezőtlen irányban változott...  viszont a gép lényegesen jobb állapotban van, mint az előző.

2011. augusztus 12., péntek

Felrobbanok!

Ma rákérdeztem az eladónál pár dologra... ekkor közölte, hogy ő beleírta az aukcijóba, hogy  mégsem akarja eladni....  és hagyjam békén a dologgal. Én meg berágtam, mert ez mégse járja. Biztos lehetne valamit hivataloskodni az íbéynél, de végül is pénzt nem fogadott el, szóval kapott egy rossz értékelést, és meg kell mondjam vannak olyan gondolataim, hogy bizonyos felmenőági rokona illetlen foglalkozást űzött az éj sötétjében. Hivataloskodjon ő, hátha sikerül kijárni, hogy töröljék a rossz értékelésemet, a véleményemet úgyse tudják!

2011. augusztus 10., szerda

Motor vásárlás

Kiválasztottam a megfelelő donort, égy szétszedett Ironhead sportstert, a 80-as évek elejéről. "Project bike" -ként árusítják, így nem lesz kár érte.  Ma le is licitáltam az ibéjről! Szerencsére most alacsny a font váltási ráta is, meg elég jó áron is sikerült lelicitálni!  jó érzés!

És, hogy miért nem az államokból veszem?  Mert ott az ilyan korú motorok nem rendelkeznek rendes papírokkal, csak "proof of purchase" doksijuk van, amivel állítólag itthon kinevetnek, és kenhetem a hajamra amotot is, meg a papírt is. A szállítás se olcsó, de legalább nem is gyors... jó lenne hamarabb megszerezni a darabot.

2011. augusztus 1., hétfő

Inas leszek!

Szakáll barátommal régóta beszéltük, hogy szeretnék én is egy igazi Motort. Valamilyen szinten a keretek is megvoltak... Harley Ironhead blokkal... merev vázzal, régivágásu kiállítási darab, ami azért motorozható... de magas kompromisszumkészségemnek hála, ez még változhat...  szóval van pár jószág, ami tetszik. Pl:
http://www.falconmotorcycles.com/gallery/5-The%20Black%20%20.html#2
http://totalbike.hu/magazin/kozelet/emberek/szakal/

Ilyet kitben nem ádnak...  szóval hiába tanultam meg a Cobra építése közben, hogy a csavarhúzó melyik végét kell megfogni, ehhez segítség kell!

Igazából én csak inas leszek a mester mellett, és ha kosz mellett valami ragad is rám, az csak a véletlen műve, felelősséget senki sem vállal érte!

Ha már lúd legyen kövér jeligére azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a készterméket a Verona motor show úri közönségének megbotránkoztatására fogjuk felhasználni. Kívánunk magunknak sok sikert, és boldog új évet.