Első motorostúrám 1. rész.

Pár hete kollégáim rávettek, tartsak velük Miskolcra, ahol egy céges sportesemény zajlott akkortájt. A terv szerint az eredményhirdetésre érünk oda. Elmentem. Előre kell bocsátanom, hogy a teljes táv megtétele mintegy megtízszerezte az életem során motorral megtett kilométerek számát! Igen, 350 kilométerről van szó!
Reggel 7-kor találkoztunk. 5kor felkeltem, 6-ra a garázsban voltam, 7-re elpakoltam annyira, hogy ki tudjam tolni a motort... 1/2 8-ra sikerült tankolnom, így 8-kor elkezdtük kitalálni az útvonalat. Ekkor még visszafordulhattam volna!

Mindegy, elindultunk. A remekbe szabott rohambilimet egy pofámat is takarós kölcsönsityóra cseréltem, és innen már csak percek voltak hátra a folyamatos imádkozásig. Állítólag egy zuhanó repülőn nincsenek ateisták... hát számomra ez is hasonló helyzet volt.
Bár kedvelem a vízszintes pozitúrát, motorral még nem voltam ilyen helyzetben, és ezt a hagyományt minden erőmmel igyekeztem fenntartani! Már a találkozóhelyen tudtam, hogy ezen a motoron vesekő nem marad motorosban. az 5. kilométernél már nem éreztem az újaimat, és 20 kísérletből 6* lefulladtam, mire  1* sikerült üresbe raknom a gépet, de addigra zöld lett, és mehettünk tovább. A rezgéstől elzsibbadt újaim minden erejére szükség volt a kenyérgőz rásegítéses kuplungszerkezet mozgatásához.
Én mentem elöl. A többiek azt hitték tudom az utat...  mindegy, így legalább nem maradtam le nagyon. Minden sebességkorlátot betartottam. Gödöllőnél jártunk, amikor átestem egy holtponton. Eddigre a rázkódás miatt 5 centit zömült a gerincem, és tényleg ennyivel közelebb is éreztem a fejemet a seggemhez. A félelem helyét átvette a fáradtság, de ahogy nőttek a szünetek a lakott települések közt, kezdtem ráérezni az ízére. Igazából tök jó motorozni, csak még győzködnöm kellett magam, hogy el is higgyem!


Hatvan után már nem a motorozás volt érdekes, hanem, hogy kapjak néha levegőt! A környék parlagfű termesztői jó munkát végeztek. A többiek hátulról csak annyit láthattak, hogy időnként ütemes rángás fut végig rajtam, és a motoron is (tüsszentettem),  majd később inkább az lehetett feltűnő, amikor nem rángtam. Nem akarom részletezni miért, de a sisakot kénytelen voltam kitakarítani belülről visszaadás előtt. Szóval először Gyöngyösön kellett megállni miattam, ahol meglátogattam a Tescoval összenőtt gyógyszertárat. Másodszor Füzesabonynál, amikor elfogyott a nafta. 1 tankkal (6,5liter)110 km-t bír a gép. Amig a Gyongyi elment benyáért, megvitattuk, melyik állás a reserve, és melyik a normál a gépen, és melyik mit jelent. Összefoglalva: RTFM! A manuált közben már meg is vettem az ebayról.

Képeket is akartam ide rakni, de sajna én nem készítettem, aki meg készített, többszöri kérésre sem osztotta meg velem őket. :(

folyt.  köv, ha el nem felejtem!

Segitség, összementem!

3 évesen +4 méretes rohambiliben és földig érő ujjú motorosdzsekiben... BIBIBI,  BEBEBE! 

megjegyzem a nadrágra nem volt szükség, mert a kabát térd alatt végződik!

Emlék

Nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire régen történt. 2007 nyarán! Hihetetlen, hogy szalad a motor... illetve az idő.

Szóval egyik nap, amikor nyugodtan sertepertélek, egyszer csak hív valaki a mobilomon. nem tudom, honnan tudta, hogy épp ott vagyok, de gondoltam felveszem! Kiderült ( mert mondták!), hogy a Magyar Harley képviselettől hívnak, mert jelentkeztem egy tesztvezetésre. És egy barátomat is vihetem magammal! Balázs komámat vittem, mert vele voltunk Alsóörsön is, meg tudtam, hogy ő már hallott olyanról, aki látott motort!

Ahogy mondani szokták, Ember tervez... a Balázs meg elhozta Suhajda barátunkat is, így hármasban jelentünk meg az M1-M7 kivezetőjénél levő tetthelyen. A Harleysok alapvetően tök jó fejek, így nem vették zokon, hogy felszaporodtunk, mindhármunk alá adtak jószágot, és a "hakártokozok10%-átvállalom" nyilatkozat aláírása után 3 ismeretlen társaságában elmotoroztunk a lenyugvó nap felé helyett a szokott tesztútvonalon. Mivel már akkoriban is én voltam a világ leghiggadtabb motorosa, egészen az első kereszteződésig tudtam tartani a sebességet a többiekkel. Odáig is csak azért, mert éppen piros volt. Ezután rutinos óvóbácsinknak hála, minden fánál, bokornál és fűszállnál bevárt engem a társaság többi része. Idővel azért kezdtem ráérezni, és belejönni a motorozásba, és a sebességem is megnőtt ( főleg, miután szóltak, hogy van rajta második is!). egészen egy meredek lejtőből betorkoló T kereszteződésig, ahol a többiek kilőttek, én meg kicsit beragadtam. hogy lássak is valamit, megpróbáltam Fréditől és Bénitől ellesett mozdulatokkal előbbre evickélni ( a 330 kiló tömegű softtaillel a lábaim közt). Ez a manőver, azonkívül, hogy hűlyeség, és veszélyes, de legalább egyáltalán nem működött, és azt is csak addig, amíg vakondtúrásra nem léptem. Na szóval ez az aszfaltvakond kiturt vala vagy fél kiló földet, pontosan arra a helyre, ahova én a lábamat helyeztem vala, ami eképpen elveszítvén a tapadást kicsúszott vala, én pedig a motorral a lábaim közt spárgáztam vala! A motor finoman elhelyezkedett a krómozott bukócsövén, én pedig elekzdtem szerencsétlenül érezni magam. Mire visszajött értem a csóka, felállítottam a gépet, de nem akart beindulni többé. Ovóbácsinknak is 5 percbe tellett, mire beizzította a nagyvasat. Majd fokozott tempóban elhúztunk a többiek után, akik már csak 2 kereszteződésnyire voltak a HD bolttól... Illetve igazából már visszaértek volna, de dr. Suhajda húzott egy kövéret az utolsó utcában, és kipróbálta, mit bír a gép. Hát az utólagos becslések szerint 34 métert csúszni az oldalán! Ő még ey évvel később is fájlalta a csontig horzsolt tenyerét, a gépen meg 1.6 Milka kár esett. Az én kedvenc képem az aszfalton leflexelt alumínium pedál!

Megjegyzem, valami érthetetlen okból az esemény óta nem hívtak a Harley-tól... Ki érti ezt? 4.5 év, és sehol egy hívás!

Csekély előrehaladás helyett show Benny Hill emlékére

Az elmúlt nagyjából egy hónap alatt sok minden nem törpént. Nagyjából körvonalazódott az elképzelés az új motorról. Készült egy rajz Corell Drawban, és használt váltót / blokkot vadászgatok az íbéjen. Szóval sok mutogatni való nincs.

Azonban tegnapi csodás idő megszülte bennem az elhatározást, hogy motorozok egy kicsit. Kellett némi idő az elhatározáshoz,hiszen a legutóbbi teszt motorozásom egy új Harleyval elég viccesen sikerült ( erről írok még egy bejegyzést hamarosan). Igazából kis túlzással lehet állítani, hogy béna motoros vagyok.

Szóval a nagy motorozás mókásan kezdődött. Kiálltam a felállóról az autókkal, hogy ne zavarjanak, begyürmölésztem a füleimet a rohambili alá, tekintélyemre cipzároztam a motoros kabátomat, és belenéztem a tükörbe. A látvány leírhatatlan volt (Az asszony kb 10 percet röhögött!) leginkább egy kiöregedett amerikai futballistára hasonlítottam ( tudod a a nagy protektorok alatt izmok helyett csak a pocak). Végül felvettem egy nadrágot is, tekintettel a hidegre.

Amúgy elgondolkodtam, hogy kell beállítani a rohambili pántjait. Amikor először használtam Alsóörsön a Harley talin ( ahol vettem) 80 körül lecsúszott a fejemről. és lobogott utánnam, mint egy fékezőernyő, és közben úgy fojtogatott, hogy kezdett elsötétedni körülöttem a világ. A második használat alkalmával jobban meghúztam, így folyamatosan fojtogatott. Lehet, hogy alapból lazára kell állítani, hogy már 30-nál lobogjon, de nem fojtson meg? Na mindegy, ezen még görcsölök kicsit a későbbiekben.

Amikor mindenki abbahagyta a röhögést kivonultam a családdal a garázsba a motorhoz. Természetesen először a kisfiam ült fel, fél órával később jöttem én. Kulcs elfordít, húzok kettőt a gázon, hogy a gyorsítómicsinálóka tehesse a dolgát, és a motor pöccre indult is, csak azért, hogy 4 másodperccel később leálljon. Biztos hideg van gondoltam, így még 7* eljátszottuk ezt a játékot, mire rájöttem, hogy van a tank alatt egy kicsiny szerkezet, ami éppen az OFF állásban leledzik.

Szóval kinyitottam a benzincsapot, és onnan kezdve a motorom működött! :)

2 lefulladással eljutottam a kapuig. Onnan már sima ügy volt motorozni 5 utcácskát, megfordulni és hazamenni. a kapun belül lelkesen elém ugrott 60 kilós, turmix terrier márkájú ölebem, ezzel megállásra kényszerítve engem. Persze fékezni nem szégyen, de utána el is kell indulni!

Így megadatott, hogy rájöttem; lejtőn felfele, lehullott leveleken állva nem poén az elindulás! Illetve mégis az.. kívülről nézve!

Annyit azért tudtam, hogy 'nagygázhirtelenkuplung' koma nem odavaló!

Húztam hát egy szolid gázt, erre a jószág hátulja elindult balra, és mivel a párom lelkesen becsukta mögöttem a kaput, annak a támasztórúdja alá tepert a motor segge, és emiatt nem sok hiányzott, hogy lefektessem, és a alig tudtam felállítani szegényt.

Szerintem az attrakcióm verte a Benny Hill show színvonalát!

Tesztelés

Ma megvolt a járgány első tesztje. Nagyon belevaló tesztelőt sikerült találnom. Hozzáértéséhez nem is férhet kétség!

No igen, a 3 éves  Dani fiam ült rá először. Hogy mi volt a véleménye?
- "Apa inditsd be, hogy elindulhassak"


Végülis, ha az ülés és a tank közé csücsizik, pont eléri a kormányt, és csak fél méter hiányzik a lábának a földig :)

Ja és volt még egy megjegyzése a gyereknek:
"Bekötjük a biztonságosövet!"

Megjött!

Mármint a motorom!
Jó alaposan be volt csomagolva. Fél óra kellett, hogy kiássuk a babakocsik alól.

Majd feltette a szállító a kérdést: "van még itt pár markos legény?  csak mert öten tettük fel a kocsira!" Végül kiegyeztünk abban, hogy odacipelünk egy Acél I gerendát, és letoljuk. NA ezt könnyű mondani, de az a gerenda nem mentes a gravitáció hatásától...  viszont a célnak a legjobban megfelelő eszköz, hiszen a széléről nem tud leesni a motor, mint egy palló esetében. A cipelés után már könnyű dolgunk volt.

Ezután jött a próba. A 28 éves Motor PÖCCRE indul! És pár apróságtól eltekintve tökéletes állapotban van, valamint az eladó állítása szerint teljesen eredeti, semmi sem lett átépítve rajta ( eltekintve a karbicserétől. Szóval eldöntöttem, hogy nem lesz  belőle donor, inkább megjavítok mindent, amit lehet, és ha eléri a 30-at szerzek rá OT rendszámot!

Most vehetek donoralkatrészeket. :(

Az asszony egyedi módszerrel javította a tanksapka körüli festéshibát:

A felhasznált rózsa a letologatós tranzakció folyományaként vesztette el a fejét

első tervezés és brénsztorming

Szakállal elkezdtük a tervezést. Lefotóztunk egy Ironhead blokkot, és egy külön váltót. Corelben kezdtük őket tologatni, hogy a vázhoz valami elképzelésünk lehessen. Szakáll saját gépének a terveit is felhasználtuk...  Ezernyi ötlet jött, de azt hiszem a legközelebbi ilyen szeánsz alkalmával kikapcsolom a mobilomat, mert mindenki a legfontosabb pillanatokban akart valamit.